A ninja harcművészek az ősi Kínából eredeztethetőek, majd a Tang-dinasztia uralkodása alatt (618-tól 906-ig) kerültek át Japánba. Itt képezték ki őket a végletekig felhasználható, halálos orgyilkosokat teremtve belőlük, akik bármely helyre észrevétlenül behatolnak és lecsapnak akkor, amikor legkevésbé várható. Maga a ninja szó a japán „Shinobi-no-mono” kifejezésből ered, melyet két kandzsival (fogalmi jellel) írtak, ami „ninsha”-nak is ejthető, ha a kínai kiejtést használjuk helyette. Az első karakter a „nin” két részből áll. A részek külön-külön a penge és a szív jele. Összevonva úgy értelmezhető, hogy a szív, vagyis az akarat a penge élességével, hajlékonyságával rendelkezik. De ebben az esetben rejtőzködést jelent. (Ezen kívül jelent még kitartást, álló és türő képességet is.) A második karakter a „sha” jelentése: személy. Összefoglalva: a ninja olyan személy, aki elrejti jelenlétét. A ninjákat gyakran alkalmazták arra, hogy felbecsüljék az ellenség erejét. Egy feljegyzésben szerepel, hogy egy ninja az ellenség táborhelyén kívül a fűben lapult egészen hajnalig, amikor visszatért jelentést tenni.
Az orgyilkosság az, ami a ninjákról manapság eszünkbe jut. A XVII. században, a daimjók tartottak a nindzsák orgyilkossági kísérleteitől. Minden vezető tábornoknak megvolt a maga bérgyilkosa, aki segítségére volt politikai ellenfeleik eltávolításában. Persze nem minden ilyen kísérletet ők követtek el.

Legáltalánosabb fegyvereik azok voltak, amiket a szamurájok is használtak: kard, tőr, íj és nyilak. De van egy jellegzetesen nindzsa fegyver a shuriken – a dobócsillag. Ennek a fegyvernek nagyon sokféle változata van. Használtak még botot, ha az állruha azt követelte meg. A „tízezer erő lánca” a manriki-kuszari vagy kuszari-fundo. Ez egy kb. fél méter hosszú maratott szemekből álló lánc, a két végén nehezékkel. Szakértő kezekben hatásos és halálos fegyver, amit könnyen el lehetett a ruhába rejteni. A karmos fegyvereknek két fő fajtájuk van. A neko-te a macskakarom és a shuko, ashiko a tigriskarmok. A macskakarmok az ujjak végére erősített éles hegyes fémkarmok voltak, amiket általában a női nindzsák használták. A tigriskarom a tenyérre (shuko) és a lábra (ashiko) rögzíthető horgokból állt, amit elsősorban mászásra használtak. Volt egy időszak a történelemben, amikor fegyvert csak a szamurájok viselhettek. Ekkor fejlesztették ki a mezőgazdasági szerszámoknak látszó fegyvereket. Ezek elsősorban paraszti fegyverek voltak. Ilyenek a hosszú és rövid nyelű sarlók, lánccal. A Bruce Lee-filmekből ismert nunchaku a láncos bot, aminek volt rövid-, hosszúnyelű és három részes változata is. Ez eredetileg cséphadaró volt. Ismert eszköz még a sai, a vívóvilla, ami egy rövid háromágú villa volt. Ezeket párban használták akár kard ellen is, de dobótőrként is remekűl működött. Ismert még a tonfa, amit korunk rendőrei is használnak.